Nika öltözője a folyosó leges-leges legvégén volt. Miért is ne?! Persze ,mintha olyan nagyon könnyen menne a gyaloglás számomra...
Nehezen ,de eljutottam az öltözőbe. Az ajtóra ki volt írva,hogy az X-faktorosok öltözője.
Az ajtó résnyire nyitva volt.Nagy kiabálás hallatszott bentről.Egy női hang és egy férfi hang volt hallható.
Esküszöm nem akartam hallgatózni ,csak így sikerült.
Világ életemben rosszkor voltam rossz helyen.Nekem mindig benne kellet lennem minden zűrös ügyben. Sohasem tudtam miért,de így jött össze.Hiába mondtam bármit is .. úgyhogy most is sikerült kifognom egy ilyen helyzettett.
Megálltam az ajtó előtt és nem tudtam ,hogy benyissak-e vagy sem.Pár szó hallatán tudtam,hogy nagy baj van. A női hang Danié volt a férfi hangot nem tudtam kihez kötni..Valószínűsítettem,hogy a barátjáé.Fogadni mernék,hogy nincs bent Nika ezért elindultam a folyóson vissza.Már csak mondat foszlányokat hallottam.
-Ennyi volt.......sajnálom... nem így terveztem....-mondta Dani.
-Ha te így... akkor legyen..-hallottam a mélyebb erőteljesebb férfi hangot.Utána egy nagy ajtó csapódás és egy magas,kiöltözött férfi akit nem mondanék férfinek inkább srácnak hisz velem egy idő lehetett robogott el mellettem.
Én megálltam és nem tudtam mit tegyek ,hisz azt sem tudom Nika hol van.. merre menjek.Még az kéne ,hogy eltévedjek és hiába kutyagoljak.
Végül úgy döntöttem bemegyek az öltözőbe,remélve ,hogy találok ott valakit.Szerencsémre Dani még bent volt csak nem valami jó állapotban.
Mikor benyitottam az öltöző egyik sarkában ült és sírt. Az összes festéket lesírta ami fel volt neki kenve..Így nehezen ,de megtudtam találni a szemeit a fekete foltok mögött.Közelebb léptem hozzá,ő felnézett rám és megpróbált mosolyogni .Egyértelmű volt számomra ,hogy csak az én jelenlétem tartja benne a lelket.Leültem mellé a földre, nem igazán érdekel milyen ruhában vagyok pillanatnyilag.Igazából sohasem voltam jobban Danivel,de talán azért mert sohasem töltöttünk együtt 10 percnél többet.De tudom,milyen érzés összetörni. Nagyon fáj és tudom ,hogy milyen "jól " eső érzés ha valaki akkor is ott van melletted. Főleg arra lévő tekintettel,hogy milyen sok évet együtt töltöttek.
Átöleltem.Próbálta szegényem tartani magát,de nem sikerült neki és kifakadt belőle minden.Nem mondtam neki semmit ,hisz ilyenkor mit lehet?! -Hogy majd jobb lesz!-ez nem igaz ,csak teli múlik az idő és nem tűnik annyira fájdalmasnak ,pedig az.Szóval annál a mondatnál maradtam ,amit még Marie mondott nekem anyuék halála után.
-Ami nem öl meg ,az megerősít.-mondtam és szorosabba öleltem.
Közel 20 percet ültünk így a földön.Egy árva lélek nem nézett mi felénk.Talán nem is volt baj. Hisz szörnyű volt így látni Dani-t!Már csak 10 perc volt az előadásig és Nikával még mindig nem beszéltem ,plusz Dani még mindig ilyen állapotban van.
Dani felállt mellőlem és a sminkes polchoz sétált.
-Úgy-e nem mondod komolyan ,hogy így is fel akarsz lépni.-vontam kérdőre,mellé lépve.
-Nem tehetek mást.Nem szabad össze zuhannom,hisz akkor a sajtó megsejti mi történt.Az nem lehet.-kente magát be alapozóval.
-Kit érdekel ilyenkor a média.Az életedről van szó.A magán életedről.
-Nekem olyanom nincs.Az életem a média.-húzta ki a szemét vastag fekete szemceruzával.
-Ez esetben...-nem bírtam befejezni a mondatot, ajtó záródás volt halható.
-Te is hallottad?!-nézett rám Dani.
-Igen. -mondtam félénken.Gyorsan oda szaladtam az ajtóhoz(már amennyire tudtam) és megprobáltam kinyitni.
-Nem nyílik ki!!!-szóltam kétségbe esetten az engem figyelő lánynak.
-Az nem létezik..ez nem történhet meg velem...most nem.-jött oda mellém.És próbálta kinyitni az ajtót. Neki sem sikerült.A kezét az ajtóra helyezte és elkezdett rajta dörömbölni .
-Semmi értelme.Hívom Nikát.Te menj sminkelni. -utasítottam és ,úgy tett mint ahogy mondtam.
Még szerencse ,hogy Nika gyors híváson van nálam. Megnyomtam a 2 számot a kijelzőn és a fülemhez emeltem a készüléket.Kicsöng...De nem veszi fel..
-Gyerünk Nika,,vedd már fel..mindig nálad van az a szaros telefon nehogy most ne legyen.- mondtam halkan,de már egyre idegesebben.
Dani lépet mellém.
-Már csak 2 perc és kezdődik ..Felvette?!-kérdezte reménykedve.
-Nem ..már vagy százszor hívtam.-mondtam egyre elszomorodva..
-Már 10 perce el kellett volna kezdenünk..-csusszant le mellém a földre Dani.
-Nem hiszem el ,hogy lemaradunk róla...plusz hiába lépcsőztem annyit. Csak fel tünt valakinek ,hogy nem vagyunk meg..Legalább Nikának.. remélem -hajtottam a fejem a vállára.
Kis idő múlva a zárban fordult a kulcs..Gyorsan felpattantunk .A gondnok arca volt látható.
-Hála isten ,hogy megvannak.. Már nem bírtak tovább várni és elkezdték.. gyorsan -gyorsan Dani kisasszony .
-Köszönjük ..Maga a nap hőse.. -öleltem át..Dani már messze járt.Én levetettem azt a hül** magassarkút és követve a példáját elkezdtem rohanni. Az egész épült ki volt halva.. Csak rengeteg és még több lépcsőt találtam.Nehezen ,de megtaláltam a páholyomat.
Mikor benyitottam ,bent minden csupa sötét volt. Két szék ,egy fogas volt bent a helységbe meg egy számomra ismerős alak...
Egyből felismertem,hogy ki Ő. Ő az ..Ő Vigyori..
Nagyon nevetségesen nézhettem ki a kezemben a magassarkúm ,a hajam össze vissza állt ,és még ki is voltam fulladva rendesen.
Vigyori ,mikor kinyitottam az ajtót felállt és hátra fordult.. azzal az igazi filmbe illő mozdulattal.A szemünk egyből találkozott.Nem tudtam mit tegyek.Először is levegőhöz akartam jutni..szerintem világ rekordot döntöttem lépcsőn futásból.Másodszor nem tudtam megszólalni sem a meglepetéstől meg amúgy sem.Harmadszor,hogy kerül ő ide??!!
Biztos ő az a srác akit mondott a portáslány, én meg azt hittem ,hogy pedofil..
Ő tette meg felém az első lépést. Én csak figyeltem.
Szmokingot viselt, a haja tökéletesen állt.Zöld szemei gyönyörűen ragyogtak,,és aza mosoly ami hozzá társult..Sietős léptekkel haladt felém ..
-Szia! Örülök,hogy újra látlak.-a test magassága felém tornyosult. Pedig nem vagyok alacsony.Egymással szemben álltunk .Ő csak mosolygott ,én pedig álltam ott mint egy szerencsétlen félnótás.Ő becsukta mögöttem az ajtót.
-Nyugalom nem harapok..Múltkor beszédesebb kedvedben voltál..-fogta meg a derekam és vezettem a helyemre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése