A kezdetek

Otthon ültem a szobám ablakában,néztem London utcáin a hó esést. Az utcai lámpák fénye néhol megvilágította a hóban játszó gyerekeket. Rég nem volt ennyi hó egyszerre. A szülők próbálták beterelni gyermekeiket a meleg lakásba. Becsuktam a szemem és kortyoltam egyet a forró csokimból. Milyen jó is volt még Holmes Chape-ben .A téli esték,amikor Schot,Apa és én kint hóembert építettünk. Anya pedig meleg kaláccsal várt bent ránk. Akkor még minden rendben volt. De ennek már sok hosszú éve. Akkor még csak 8 éves voltam , most pedig 17. Minden meg változott.. Azon a borzalmas napon. El sem kellet volna menniük. Mégis elmentek mondván:

- A munka kötelez!

Az esti Hírekben bemondták hogy:

-A Londonból Bécsbe utazó repülő járat tragikus balesetet szenvedett. Egy túl élő sem maradt. Akkor elmentek és nem jöttek vissza.. Soha. Ezután anya testvére, Marie vett pártfogásába Schot-al együtt. Anyáék halála után traumát kaptam. 2 évig nem beszéltem csak Schot-al, és alvás zavaraim is voltak. Volt amikor egy akár másfél hétig alig aludtam, vagy éppen napokat aludtam át úgy hogy ébredés tán nem vettem észre. Így gondolkodtam amikor kezdtem elálmosodni. Sőt még Anyáékra gondolva pár könnycsepp is kiszökött a szememből. Nagyon álmos lettem hirtelen. A kezemben tartott bögrét, a tartalmával együtt a padlóra ejtettem

-Ó.. a fenébe! Gratulálok magamnak,szépen megcsináltad Lina- dunnyogtam magamnak, és gyorsan felszedtem a szilánkokat. Csöngettek!

-Egy pillanat!- szóltam -de mégis ki lehet ilyenkor?- gondolkoztam hangosan.
Kidobtam a szemetesbe a volt kedvenc bögrém darabjait.
A lánc csörrent ahogy kiakasztottam , a kulcs fordult a zárban...

–Szia Lina!- szólalt meg nagy örömmel  az ajtó mögött álló legjobb barátnőm Nika Swan . Mi csak Nikának hívjuk . Már 8 éves korom óta ismerem. Mikor Marie-hez kerültünk egy lépcsőházban nőttünk fel. Úgy tűnik egy életre szóló barátságnak volt a kezdete. Onnantól kezdve Nika és én elválaszthatatlanok lettünk. Sülve-főve együtt voltunk

-Ha-hó Lina!- csettintett az ujjával az arcom előtt.
-Ja. Szia. Bocsi.Nem igazán itt járok-öleltem át barátnőmet.
-Hát azt látom.Úristen Lina te vérzel!
-Hát ezt nem hiszem el! Ja különben gyere be. Csücs le, pillanat és jövök.-Gyorsan beszaladtam a fürdőbe. Lemostam a vért a kezemről. Még szerencse, hogy tartok itthon ilyen estere (magamat ismerve) elsősegélydobozt. Mikor beléptem a szobába Nikánál két pezsgőspohár volt és egy Dom Perignon.
-Mit ünnepelünk?-huppantam le mellé.
-Hát össze jött..