A lépcső sor..

A kanapén ültem és tömtem a fejem valami hizlaló cuccal ,mikor megcsörrent a telefonom.De hol csörög?Szerintem a hálóból jön...Vagy a fürdőből.??
Felkeltem a helyemről,és először a háló felé vettem az irányt.
-Talán a takaró alatt lesz..nem nincs itt...Párna alatt? Nem itt sincs.
Lehet ,hogy a Vígyori az ,lehet ,hogy valahonnan megtudta a számom.
De hol az a hüly* telefon ?!!
-Á.. meg is van.Az éjjeli szekrényben.. Jellemző. a legegyszerűbb helyen nem keresem. Ez lennék én.
a kijelzőn egy ismeretlen számot láttam.
Úristen... Tényleg..megtörténhet ez velem.Mégis ennyire számítok valakinek..? És az pont egy olyan ember aki nem is ismer..
Felvegyem?Ha igen akkor mit mondjak neki? ha megkérdezi miért nem hívtam?És ha nem ő az?!
De nem lehet más.ez egy női megérzés..Biztos ,hogy ő az. Végül sikerült rá vennem magam ,hogy felvegyem mielőtt leteszik a vonal másik végén.
-Tessék .itt Lina White .-szóltam bele magabiztosan  a kagylóba ,amennyire csak tudtam.
-Szia Lina!-egy férfi hang volt hallható  a telefonban.A hangot egyből felismertem.Össze téveszthetetlen.
-Szia Schot.-hát igen ,velem nem történhet meg a  tündér mese. Nem vagyok Hamupüpőke.Én meg a női megérzéseim..istenem mit is gondoltam.Ilyen csak a mesékben van,és az nem valódi.
-Figyelj csak azért hívlak ,mert megváltozott a számom.Ezen tudsz csak elérni.
-Jah.. rendben-mondtam kevesebb lelkesedéssel a kagylóba.
-Van valami baj?!
-Ja.. semmi., csak érdekes gondolatom támadt.-nem szeretném elmondani Schotnak sőt senkinek ,hogy miért vagyok letörve.Nem szeretem ,ha mások csámcsognak az én gondjaimon,ügyeimen.
-Nem rám számítottál?!
-Nem,azaz  mindegy.-mondtam ki akaratlanul is.-Te eljössz Marry-vel Nika előadására?
-Az ma van?Tényleg,már emlékszem Ö..nem is tudom.még átbeszéljük.
-Ha eljöttök 9.00-korkezdődik.
-Rendben...Szia!
-Szia!-tettem le a telefont.
Miért is hittem azt ,hogy ő lesz az?!Hisz csak egyszer találkoztunk .Különben is ilyen pasinak  biztos van barátnője.A telefon szám meg nem is lehet az Övé. Biztos nem volt nála üres lap és letépte az alját csak is ez lehet.

Rá pillantottam az órámra 7.57.Húú még időben vagyok.Kivettem az utolsó csavart is a hajamból is,hullámos tincsek fonták körbe arcom.A ruhám már rajtam volt.
Még van egy kis időm.még teszek fel egy kis sminket.Csak egy kevés alapozó,halvány rúzs,szempilla spirál,szemceruza.Ennyi a nagy hűbelebanc.felvettem egy vékony kabátot(sose lehet tudni  főleg itt Londonban,hogy mikor jön egy kiadós zápor.)Beleléptem a cipőmbe és elindultam .Már a házam előtt állt a taxi amit egy 10 perce rendeltem.Lediktáltam a címet és elindult ,a színház kb 10-15 percnyire van.
-Megérkeztünk!-szólt hátra a taxi sofőr.
-Köszönöm.-nyomtam a markába a pénzt.
-Az aprót tartsa meg..-léptem ki a kocsiból,és a színház bejáratához igyekeztem.Az ajtóhoz egy hosszú lépcsősor vezetett.Mondhatom egy élmény olt felsétálni, miniszoknyában , és tűsarkúban. Azt sem tudtam ,hogy lépjek.A végén már attól féltem ,hogy vissza gurulok,és kezdhetem az egészet ellőről Vagy ami még rosszabb össze -vissza töröm magam ,és pont akkor érkezik meg mindenki.
Végül nagy nehezen ,de sikerült felérnem .Nincs nekem megszokva ,a magas sarkúba járkálás. Mint mondani szokták vannak magassarkús lányok  és torna csukás csajok. Én inkább az útobiba sorolnám magam.. Nem val rám a cicamica kinézet.Már kicsinek is sok mindenki  megjegyezte,hogy nem vagyok az a tipikus lány. Nem szerettem babázni és hasonlok. Inkább focizni meg verekedni.Ezért sem volt sok barátom.A fiúknál sem voltam valami női ideál. Inkább tekintettek rám haverként ,mint egy "dögös" csajként.
A lépcsősor tetején (ami mellesleg vagy 80 lépcsőből állt) négy őr állt az ajtó mellet.Kissé tömzsi, széles vállú,kopasz emberkék voltak.Egyáltalán nem voltak szimpatikusak. Úgy bámultak előre mintha ,üveg szemeik lennének. Állt még ott egy "ajtónyitogató" aki köszöntötte a vendégeket. Nagyon színvonalas volt.
Az ajtón belépve egy hatalmas terembe kerültem ahol egy hatalmas csillár lógott a mennyezetről.Ami szintén magas volt.Magamban már imádkoztam ,hogy legyen valahol lift ,mert ha nekem fel kell oda sétálnom, vagy én nem jutok fel vagy igen csak ez a lehetőség van. Biztos nem bírnék ki még egy hosszú lépcsőt.
A terem másik végében húzódott egy hatalmasan hosszú pult. Legalább 10 recepciós állt  mögötte.
-Jó Estét.Köszöntöm Önt a Musicalek a West Enden-ben. Miben segíthetek?-szólított meg egy msólygos  ,velem egy idős körüli hölgy.
-Jó Estét ! Az esti előadásra jöttem. A jegyem állítólag le van foglalva..-léptem közeleb hozzá.
-Milyen névre van lefoglalva a jegy?-nézet fel rám ,miközben egy irat kupacban matatot.
-Lina White.
-Á,meg is van. A jegyen szereplő helyet az harmadik emeleten a C2 ajtón át találja meg.A jegy egy páholyba szól. Egy fiatal ember fog Önhöz csatlakozni. Ha valami kényelmetlenséget okozna ,akkor nyugodtan szóljon.-nyújtotta át a jegyet.
-Rendben ,köszönöm.A barátnőmet Nika Swan-ot keresem.Merre találom meg?-pillantottam rá a jegyre.
-A földszinten a művészöltözőben.
-Köszönöm.!
-Jó szórakozást!
-Köszönöm.Viszlát.-köszöntem el, és az előbbi helymagyarázaton gondolkoztam. A harmadik emeleten... Hmm..fogadjunk ,hogy nincs lift.Miért is lenne. Na jól van. A páholyban sem lesz nyugtom.Egy tök idegen sráccal fogok bent ülni ,fúl sötétben.Remélem pedofil vagy hasonló..!
Lassan megtaláltam Nika öltözőjét...