Egyelőre ennyit tehetek.

Sziasztok!

Nagyon örülök,hogy végre jönnek a komentek és a pipák! :) (Bár lehetne több is .) De én egyenlőre ennyivel is nagyon megelégszem.Itt van a kövi rész. Remélem tetszeni fog nektek. Lassan ,de kezdenek felpörögni a dolgok ,és próbálok minél hamarabb rész hozni,hogy ti is részesei legyetek ennek a történetnek.szeretném ,hogy ne csak én tudjam a történet végét,hogy mi lesz Lináékal. Bár még a történet vég még messze van,de gondoltam jobb ha  tudatosul mindenkiben,hogy egyszer véget fog érni. Nehéz ezt így leírni,de még (szerencsére) nincs itt a búcsúzkodás ideje úgyhogy nem is húzom tovább. 

Jó olvasást!!! :)

-Tényleg komolyan gondoltad azt amit mondtál?-fordultam vele szembe ,hogy bele tuja nézni a szemébe.
-Hogy mi?Mikor?-vette le a szemét a tv-ről- Ja ,gondolom halottad az interjút. Miért szerinted komolyan gondoltam?
-Ha tudnám valószínűleg nem kérdeztem volna meg. Vagy te nem így szoktad?
-De megszoktam kérdezni azt amit nem tudok. Viszont amire tudom a választ azt nem .-nézet bele a szemembe.
 Valamit láttam Harry szemében ,talán az őszinteség volt az. Bár ki tudja.?De hát ha ezt elmondta a rádióban is?. Talán tényleg komolyan gondolja. De hát nem is ismer. Hogy gondolhatja így is komolya?. Vagyis ,az hogy nem is ismerjük egymást annyira már nem is igaz mert egy csomó dolgot tudok róla . Aszem,bár nála azt hiszem nem lehet tudni.de nem gondolnám,hogy valaki pont velem szeretne egy kapcsolatot ,ami még hozzá komolya is. Mivel  nálam biztosan találna szebb és nem ennyire ilyen lányt mint én. Mert egy ilyen típusú srác mellé mint Harry nem egy olyan lány képzelnék el mint én. Nagyon nem. Szerintem nem tudja mire vállalkozott .De ő tudja. Egy biztos nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Végül is soha senkinek nem könnyítettem meg a dolgát,így vissza emlékezve. Állítólag anyuék halála  után lettem ilyen amilyen most. Csak mostanra már ki éleződött . Ami annyit jelent ,hogy van egy sajátos viselkedésem.nem nagy ügy csak aki még nem ismer az néha meglepődik. Szóval amit tudnia kéne az énemről az csak annyi,hogy: hirtelen haragú tudok lenni, kiállok  az nézőpontom mellet és nem engedek belőle. Nem ,nem. Arról mindenki le tehet. Meg persze kiállok a szeretteimért bármi áron,bármin át.  Ja ,igen azt is tudnia kellene ,hogy nem nagyon zavartatom magam senki előtt. Azaz bárkinek megmondom azt amit gondolok. Ami a szívemen az a számon. Meg persze nem vagyok híve a "bántsuk a kisebbet és a gyengébbeket " gondolkozásnak  híve. Nagyából ennyi. első ránézésre nem mindeni látja rajtam,de hát az vessen magára. Még a suliban, néha meg kellett néznek a pszichológushoz is e miatt. Ő az mondta azért van ez nálam ,mert ezt én pajzsként használom azért ,hogy ne érhessen nagy csalódás,ami anyuék halála után érthető volt. De úgy látszik nem sikerült elhagynom. Velem együtt jár. De amúgy teljesen jól ki lehet vele jönni. :) (és a pajzsommal is)
-Lina, minden rendben? Úgy-e ennyire azért nem sokkoltalak le?-szakított ki a gondolkozásomból Harry.
-Tessék?Ja ,persze.Minden a legnagyobb rendeb.Ha ez normális.-tártam szét a karomat arra utalva ,hogy ami körülöttem van az soha sem volt normális,de  szerintem ez már nem is fog változni.
-Lehet még egy kérdése?-vettem ki a DVD a lejátszóból ,mert már véget ért a mese.
-Már meg is volt. -állt fel és mellém lépet.Miért van az ,hogy mindig sikerül neki zavarba hoznia?.. Pedig mielőtt megismertem volna ez nem volt jellemző rám. Méghozzá amikor vele vagyok vagy rá gondolok (nemes egyszerűséggel mostanában mindig) valami furcsa bizsergést érzek a hasamban. Furcsa. Leginkább a hányinger és az izgulás miatti gyomorgörcshöz tudnám hasonlítani. Csak az utóbbi kicsit erősebb az egyvelegben.De tetszik ez az érzés .Néha(!!) .Ezért elneveztem őket lepkéknek.
-Haha..Akkor hadjuk. -guggoltam le ,hogy vissza tegyem a Hamupipőkét a helyére ,azzal a szándékkal,hogy majd öt év porosodás után újra megnézem.
-Na,komolyan hallgatlak.-térdelt le mellém. én pedig leültem vele szemben és magam alá húztam az egyik lábam,a másikat magam mellett"hagytam".-Ha  a kérdés az .hogy ezt meg tudom -e csinálni ?. Egyértelműen NEM. -jelentette ki belőlem meg akaratlanul is kitört a nevetés.
-Nem,nem ez lenne a kérdésem. Hanem,..várj elfelejtetem.-néztem rá .
-Hogy lehet elfelejteni egy kérdést?-döbbent le teljesen és a térdelésből át váltott guggolásba.
-Nekem könnyen szokott menni. De ez most miattad van.Ha nem nevettetsz meg akkor még most is tudom , hogy mit akartam.
-Szeretem amikor nevetsz. Jól áll. -simított ki egy hajtincset az arcomból .
-Ajj.. már még  mindig nem tudom  mit akartam.
Harry közelebb jött hozzám ,és konkrétan maga alá  és a padló közé préselődtem.A lábaimat a lábai közé fogta s fölöttem térdelt. A fejem két oldalán  voltak a kezei és így nem is volt esélyem menekülésre. (nem mint ha annyira akartam volna)
-Talán ez segít emlékezni .-simította végig az arcomat és hosszan meg csókolt.

-Hmm...még  mindig nem dereng mit akartam kérdezni. -vágtam csalódott arcot és úgy döntöttem bele megyek a játékba.
-Kár pedig én csak egyenlőre ennyit tehetem. -emelkedett fel, és már csak a térdei érték a talajt.
-Ó,ez nagy gond,és mi lenne ha ..-mondtam és kicsit eltereltem a figyelmét és egy óvatlan pillanatban rávettem magam. Ami a következő képen nézett ki. Én a guggolásból löketem el,de ő elkapott és magával ,azzal magára húzott. A lábait az enyéim közé fogtam és ráhelyeztem a súlyom egy részét.A hajam a fejünk köré omlott ,így senki sem láthatta mi történik.(ha persze lett volna ott bárki is rajtunk kívül)A kezeit e hátamra tette és miután véget ért a csókunk,villantott egy pajzán mosolyt.
-Mindig is szeretem,ha a lány irányít.-és ahogy ezt kimondta megfordult velem a világ,és helyzet ahogy voltunk az is. Azaz zöldszemű csoda ismét felül volt és én alatta . Nem engedte rám az összes súlyát,éppen csak annyit ,hogy még  véletlenül se tudjak valami csoda folytán szabadulni a karjai közül.-De biztonságosabb ha én vagyok felül.

Ne feledj itt hagyni egy pipát és egy komit!! :) Köszi