Ajtó csapódás

Sziasztok , azt hiszem nem tudok semmi elfogadható érvet felhozni ,és azt hiszem nem is akarok. Csak annyit szeretnék mondani ,hogy eszeveszetten sajnálom ,hogy nem tudtam nektek új résszel szolgálni és ez által cserben hagytalak titeket. Remélem nem késő még rendbe hoznom, vagy legalább megpróbálnom.

-Miért kell ,hogy oka legyen?-válaszolok neki és mind ketten elmosolyodunk. Ekkor Harrynek SMS-e érkezik.Lemászik az ágyról és megnézte az üzenetet.
-Letudok tusolni?-túrt bele a hajába és  le tette a telefont az éjjeli szekrényre. 
 -Persze.Tudod ,hogy merre van. Mindjárt viszek törölközőt is.
-Köszönöm. - és kiviharzott a szobából.Be ment  a fürdőbe ,és be csapta mag után az ajtót. Magam köré tekertem a törölközött és elkezdtem a szekrényembe kutatni. Még jó ,hogy a múlt héten rendeztem át mindent és mára teljesen bele kavarodtam ,hogy mi hol van.Teljesen bele feledkeztem abba ,hogy nem találok semmit és kiforgattam már sz összes fiókot,kirámoltam a szekrények tartalmát ,de még nem találtam. Az idegeim már a végét húzták és már a sírógörcs kerülgetett,mikor észre vettem ,hogy Harry az ajtóban áll és végzett.Mivel nem vittem számára törölközőt anélkül támasztotta az ajtót. Hát természetesen ne mondjam milyen zavartan éreztem magam,balszerencsémre ezt ő is pontosan tudta ,mivel elpirultam (szerény véleményem szerint ,úgy nézhettem ki mint egy jól megértett paradicsom ). Ennek ellenében  a helyzetet teljesen természetesnek vette és mikor látta ,hogy nem tudom kezelni a dolgot még tetézte is. Elkezdett fesziteni és pózolni  az ajtóban mintha csak egy fotózáson venne részt. Nem tudtam hova is nézzek,(azaz természetesen pontosan  tudtam hová is akarok ,de hát azért na..)mert ha bár elégé csábító volt  a látvány mégis a  szemébe kellett néznem. Abba a gyönyörű szempárba,amibe ha bele nézek megszűnik a külvilág . Pár tincs bele lógott az arcába, a szemei még jobban csillogtak  mint valaha és az arcán egy önelégült mosoly ült.A felsőteste ,olyan volt mint egy tökéletes remekmű, határozott kemény vonalak közben mégis olyan puhának és kecsegtetőnek hatott .A görög istenek jutottak eszembe még irodalom óráról.Ők voltak ilyen hibátlanok, és arra vártam mikor tűnik el  a szemem elől csak úgy mit  a régi históriákban.
Eszembe jutott ahogy azok a karok,amik most az teste mellett lógnak az éjjel folyamán magához  vontak mintha mindentől megtudtak volna védeni,bármitől és bárkitől , és én is elhittem ,hogy ez igy lehet. Ahogy a mellkasa együtt emelkedett és süllyedt az enyémmel,a kilélegzett forró levegőt a nyakamon, a vágyat hogy azt a levegőt lélegezzem be ami átjárta a testét. Eszembe jutott ahogy álmában a nevemet mondta, ahogy arra kér,hogy ne engedjem elveszni. Éreztem az arcomon ajkának az érintését ,ahogyan a halántékomtól a fülem tövig végig csókol és én azt kivántam bárcsak soha ne érne véget. Többet tudott az érzéseiről elmondani nekem egyetlen érintésével ,mint bárki más akár több órányi beszélgetés során.Ennek ellenére én azt vártam mikor ébredek fel és kell rájönnöm ,hogy csak egy álom volt, egy csodálatos álom.
-Talán nem találsz valamit?- visszhangzott rekedt hangja .
-Öö..hát..khm..igazság szerint.. hogy őszinte legyek..mi óta állsz ott?-nyögtem ki végre.
-Nem rég óta.- vágott komoly arcot ennek ellenére tudtam ,hogy igazából nevet a szeménél össze húzódó  ráncokból.
-Élvezed? -tettem csípőre a kezem
-Mit? Én nem csinálok  semmit!
-Tessék.-vágtam hozzá a törölközőt ,amit éppen akkor fedeztem fel a mellettem emelkedő kupac tetején.
-Áúú..ez fájt.-mondta és maga köré tekerte.
-Bocsi ,nem akartam. Amikor kicsi voltam mindig kaptam gyógypuszit.-léptem közelebb hozzá.
-Tudod nagyon nagyon fájt.És még mindig sajog.
-Hol fáj?-tettem a mellkasára a kezem.
-Hát.. a szám nagyon de nagyon fáj. -fogta meg a csípőm és közelebb húzott magához. A jobb kezemmel bele túrtam a hajába,másik kezemet a tarkóján pihentettem .
-Más nem fáj? 
-Nem ,nem hiszem. Tudod én nagyon erős vagyok ám. 
- Tényleg? Ó, nem is tudom én ezt eddig nem nagyon tapasztaltam. -és rá nyomattam az ajkaimat az övéire. Ekkor  azonban a lábaim elhagyták a talajt. Az ujjai belemélyedtek a combomba,a lábaimat a dereka köré fonta. Úgy kapaszkodtam belé ,akár egy kis majom az anyába. Az ujjai a combomról áttértek a fenekemre és úgy tartott. Harry neki nyomott a falnak és ,úgy csókolt  tovább,és tovább és tovább.A tökéletes mellkas az enyémnek nyomódott ,és egyre nehezebben kaptam levegőt,egyre ostobábnak tartottam magam amiért oda adtam neki azt a törcsit.
- Ó,azt hiszem tévedtem. -érintettem össze a homlokunkat. Vigyori csak elmosolyodott és lassan le eresztett a földre. 
Új üzenete érkezett.Ő meg nézte az üzenetét,és a szeme elsötétült.Megfordult és kiment a fürdőbe.Nem tudtam mit csináljak. Végül úgy döntöttem Harry után megyek ,mikor bekopogtam ő kinyitotta az ajtót már fel volt öltözve és pont kifelé tartott. Bele túrt a göndör hajába és felkapta a kabátját a kanapéról.
-Valami gond van?-léptem utána.
- Akadt egy kis elintézni valóm. Ha végeztem majd hivlak. -nyomott egy puszit az arcomra majd kilépet a szobából és már csak az ajtó csapódás maradt utána, és én ott álltam egyedül az üres szobában.