Sziasztok!Nagy idő után meghoztam a következő részt.A sok idő mai eltelt az elősző rész óta az csak azt bizonyítja,hogy egy percnyi szabad időm sincs.És,igen én is utáltam ezt a "kifogást" annak idején a blogoknál ,de 8. vagyok és erre még rá tesz egy lapáttal az is,hogy idén be jött ez a bent maradunk 4 -ig az iskolában dolog. Így még annyi időm sincs ,mint ennek ellenére lett volna. De,hogy őszinte legyek ti sem vittétek túlzásba a komizást. :/ se a pipákat. Ezeknek ellenére meg hoztam a kövi részt és remélem teszik!
Amúgy hajlandó vagyok veletek kompromiszumot kötni. A ti feladatotok ,kommiztok(minimum 10 kommi ) és pipáztok..Amit én meg ígérek: hetente (minimum) lesz új rész!! Remélem meg tudunk egyezni.
Idő közben viszont túl léptük a 9300 látógattot !!!!Amiért viszont nagyon hálás vagyok.Sőt ehez kapcsolódóan nyertünk egy versenyt is!! http://usandourthings.blogspot.hu/2013/09/eredmenyhirdetes.html
-Lina.-komolyodott el.-Szeretlek!-nézett bele szemebe és várta a reagciómat.Eddig nekem senki nem mondott ilyet. Persze ,olyan aki rokon vagy Nika igen de ,olyan aki önszántából lenne velem még nem.-Én is.-pusziltam meg.
-De tudod,hogy én nem csak ú..
-Igen tudom.-vágtam bele a szavába ,mivel tudtam ,hogy mit akart mondani.
Az idili pillanatunkat a csengő szakította meg ,igen végre a pizza volt. Bementünk a napaliba és a beszélgetés közben meg ettük. Ami már igazán jól eset az egész nap után. Végül is nem tudom mi lesz a vége a dolognak Nikával ,de abban az egyben biztos vagyok,hogy most mit akarok.Ami annyi ,hogy Harryvel akarok lenni.Bárhol bármeddig.
-Jut eszembe,pár napja láthattad Schotot. Neki lesz az esküvője és szeretném,hogy ha eljönnél velem. Úgy mint a párom.
-Rendben.De most szeretném ,ha eljönnél velem valahova.-fogta meg a kezem és egy lazának tűnő mozdulattal fel húzott a földről.
-Mégis hova?-kérdeztem rá ,mert valamit sötétet vettem észre a szemébe.
-Egy ,olyan helyre amit még senkinek nem mutattam és nem beszéltem róla.
-Húú ,ez nagyon titokzatosan hangzott.-mosolyodtam el.
-Akkor induljunk.-kapott fel a karjába,és így vitt ki a házból és zártam be az ajtót. Közben nekem az járt a fejemben ,hogy hova mehetünk éjszakai 2-kor? Főleg úgyhogy erről a helyről még senkinek sem beszélt!.
Az egész utca sötét volt. Hasonlított egy horror filmből kilépet sikátorra. A utcát a nagy utcai lámpák világították be,és volt ami pislákolt már. Felborult szemetesek ,süvítő szél.Bajos keltő volt az egész. Mikor meg álltunk ,előttünk egy csoda szép motor pózolt.Harry felhúzta a bőrdzsekijén a cipzárt és fel ült a motorra.
-Felszállsz vagy ott maradsz.
-Ó..óóó ,hogy én arra? Még mit nem . -léptem hátrébb.
-Tényleg nem fogsz fel szállni?-indította be a motort.
-De ,csak jó volt téged így nézni.-szálltam fel mögé.-Bukósisak?-néztem körbe ,mert nem láttam sehol.
-Ha én vezetek nem kell . Bíz bennem.-villantott felém egy tökéletes mosolyt és előre fordult,elindultunk.
Átkaroltam neki a derekát és ráhajtottam a fejem a vállára.Nagyon gyorsan mehetünk,mert a táj össze folyt előttem.Egymást követték a házak a kereszteződések végül a kikötő környékén lehettünk,mert nagyon hall szag volt. Plusz bármikor felismerném a tenger illatát. régebben anyuékkal mindig tenger mellett nyaraltunk. Volt egy nagy ház ,ahova minden nyáron le mentünk. Nem emlékszem sokkra,de annyi még megmaradt, hogy anyuékkal nagyon sokat nevetünk. Később Schott mesélte ,hogy mindig azt játszottunk,hogy mienké a ház. Régi emlékek,szép emlékek.ezen gondolkozva legördült egy könnycsepp az arcomon.
Arra eszméltem fel ,hogy egyre több fiatal tart egy irányba és egyre több motor dübörög mellettünk.
-Harry hol vagyunk?-kérdeztem meg ,mert volt egy sejtésem ,de nem voltam benne biztos. Mindig lehetett hallani ,olyan "legendákat" ,hogy a kikötő mellett motoros utcai verseny szokott lenni,amiknek általában tragikus a befejezése.Amit a következő kép is bizonyított .
Volt egy fal ahol rengetek gyertya éget . Már egymásba voltak olvadva ,és egy csomó fiatal képe volt mellettük.Harry nem válaszolt a kérdésemre ,csak tovább hajtott. A többi "részvevő" velünk egy idősek lehettek. Úgy tünt mindenki nagyon örült Harry érkezésének és arról faggatták,hogy kivel érkezett. (azaz rólam)
Lassan kezdtek fel állni a motorok a starthoz ,én pedig Harryhez fordultam.
-Úgy-e te nem akarsz itt elindulni?-kérdeztem rá a nyilván valóra.Ő csak rám mosolyodott.Harry mellett meg állt egy bőrszerkós fekete hajú maca és megkérdezte el viszi -e egy körre. A motoron ülő eredetileg velem érkező srác rám nézett és várta a reakciómat. Mire én rá vágtam ,hogy /bocs ,de vele most én megyek/ .A csajt látszólag nem nagyon viselete meg a dolog.Tovább ment és a következő sráctól is megkérdezte,ő felengedte maga mögé.
-Ha meghalok akkor veled.-mondtam és felszálltam mögé.
Mikor már szinte kényelmesen el helyezkedtem ,és nem akarta ki dobni a vacsimat ,alaki meg szólalt.
-Öveket elő!-én kérdőn néztem Harryre aki csak annyit mondott vegyem ki az övemet .Leszálltam a motorról és úgy tettem ,mint a mellettünk lévő már említett csaj.Háttal felültem a motorra és hozzá szíjaztam magam Harryhez.Nagyon furcsa érzés volt háttal ülni.Akár mennyire furán hangzik,de még soha nem ültem motoron ,nem hogy főleg háttal. Teljesen rá voltam utalva. Mikor fel bőgtek a motorok és egy hatalmas rántást éreztem ,és elkezdtek távolodni a startnál aló emberek .Le pörgött előttem az eddigi életem. Nem volt hosszú,de eléggé tartalom dús.
Nagyon gyorsan mentünk ,a mögöttünk lévé versenyző(azaz előttem) sorban borultak fel,és mentek neki a másiknak.Jött egy éles kanyar és azt hittem le fogok esni..de ha akkor tudtam volna mi vár rám. Becsukni a szemem nem mertem ,mert még jobban féltem ,hogy mi történik ,a tudtom nélkül . Amikor ki nyitottam a szemem valaki el kiáltotta magát ,hogy /Egy kerékre/. És úgy döntöttem ,hogy még szorosabban fogom az övet. A motor elejét Harry meg emelte ,és egy keréken mentünk tovább.. amihez hozzá kell tenni ,hogy még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám. Az aszfalt nagyon közel volt hozzám ,és el kapott a rettegés ..Mi van ha nem bír meg tartani vagy úgy járunk mit a fiatalok akikért éget a gyertya. Egy végtelenségnek tűnt ameddig így mentünk. Nem bírtam tovább és elkiáltottam magam ,hogy/ Azonnal tegye le,mert meghalunk!/De nem hallgatott rám és még 200 m ment így mikor végre mind a két kerék lent volt az aszfalton ,nem hittem volna ,de nagyon meg könnyebbültem. A következő kanyarban be értünk a célba ,és végre le állította a motort ,és amilyen gyorsan csak tudtam le szálltam.
